Szent István Napi Teljesítménytúrák, Szolnok

 

 

Kerékpáros beszámolók

2007

Szent István teljesítmény túra 66km (Hegyek? Szép folyók, hidak, gátak és holtágak. Ja, és egy 'kis' délutáni özönvíz.)

Be kell vallanom, hogy eleve elfogódott vagyok Szolnokkal kapcsolatban, hiszen gyerekkoromban minden évben heteket töltöttem a környékbéli Rákóczifalván. Ilyenkor sokszor sétáltam megboldogult apámmal Szolnokon, volt Tiszában pancsolás, strandolás a Tiszaligetben unokatesókkal.

A várható rossz idore próbálok felkészülni esokabáttal, melegítovel. Mindenre számítok, csak a déli, kora délutáni kemény meleg lep meg. Letámolygok a 4.40-es vonathoz, ami sajnos kicsit késve ér Szolnokra. A 15-ös buszra jó félórát kell várni, de addig egy kedves helyi hölggyel vitatjuk meg a 'világ dolgait'. A buszvezeto is készséggel segítene a rajt felderítésében, de a Tiszaliget mind a négy megállójára jut egy-egy motel. Végül a végállomáson kell leszállni, és a Turisztikai Központ elott van a rajt-cél.

A nevezés gyors, kellemes meglepetésre kapunk egy Szolnok és egy megye térképet berajzolt útvonallal, valamint egy vázlatot, hogy hogyan menjünk át a Turisztikai Központon. Nem kis meglepetéssel konstatálom, hogy a Túraévkönyben megadott útvonalnak nem sok köze van a teljesítendo 66km-hez (mint késobb kiderült: útépítés miatt kellett idén áttervezni). De az itiner jó, és a berajzolt megye térképpel jól el lehet boldogulni. Egy kis idobe telik, amíg rájövök, hogy a nálam lévo három térképbol melyiket forgassam. Addig kicsit furcsán festhetek a kezemben egy halom térképpel, tollal, leírással. 17 pontot kell érinteni a túrán, az itiner hátulján minden ponthoz kapcsolódóan van egy kérdés, amit meg kell válaszolni. A 17 pontból három 'emberes' frissítopont. A 'futós' teljesítésrol hamar leteszek (sok a cipelendo cucc, és a hetem sem alakult a legjobban). Az ido kissé borongós, a derekamra kötöm a melegítot (el is átkozom a sokáig 30 fok feletti, aszfaltos részen), a deréktáskára rátekerem az esokabátot ('o' lesz majd a délutáni orkán hose).
A terjedelmes (ám talán nem haszontalan) bevezeto után akkor végre túrázzunk is. Ponttól pontig.

Rajt 8.05-kor. Átsétálok az ébredezo Turisztikai Központon, és a Tisza gáton irány a híd. Az ido kellemesen napos, tökéletes. A part szép zöld. A januári "Híd túl messze" van túra csak barna, ködös gátakkal 'szokott várni'. 1-2 csinos helyi lány tart futóedzést a gáton, talán kicsit magas pulzussal végzik a mozgást. Átkelek a Tisza hídon és a Tabáni házak között kis helyi segítséggel válaszolok a kérdésre.

A túrát a Zagyva parton kell folytatni, itt már sajnos elég sáros a gát. Két futó eloz meg, valszeg itt hagyott le a teljes 66-os, futós mezony. Két csinos lány küszködve tolja a biciklijét a dagonyában, és vajon mit is szeretnének tolem? :-) Egy csavarhúzót, a sár kipiszkálásához. Óóó :-) Összesározom a Háromrózsa utcát, és már messzirol látszik a Széchenyi parkerdo székely kapuja. Kicsit téblábolok itt, mivel nem lelem a Vadasparkot. Az erdoben végigmegyek a Z+ jelzésen, majd találok egy oszlopon az ellenorzopontot jelölo papírt. De a pont sehol. Telefonálok a rendezoségnek, és az útmutatás alapján meglelem, az ep.-t kb. 20 méterrel odébb a bokrok takarásában. Azonnal javaslok egy nyilat a papírra, de nem nagyon hajlanak a konstruktívnak szánt gondolatra. Sebaj, kapok egy jégkrémet, és megnézem a Vadaspark bejáratát.

Egy elhagyatott vashídon átkelek a Zagyván, majd irány az újabb gát, ezúttal a Holt Zagyváé. Sajnos eléggé sáros, 4-5 lépésenként szakad le egy-egy kolonc a cipomrol, majd pár lépésen belül újra kilónyi sár húzza. Sajnos jól járható, füves középso sáv nincsen. Az ártéren gólya kutat táplálék után, én is betolok hát egy szendvicset. Az eddig kellemes idojárás egy pillanat alatt változik, és amikor épp elhagynám a gátat, rákezd az eso. A 3. 'feladatot' az esokabát alatt oldom meg :-)

Esokabát tehát fel. Pár percig tart csak a zuhé, de ez is megzavar, egy keresztezodésben elnézem az S jelzést, kavarok egy kicsit. Az eso eláll, és visszatalálok a Holt Zagyva partjára, ahol segítokész pecások állítanak irányba. Kicsit az is megkavar, hogy szembol jön két túrázó, de összerakjuk a térképeket, és kiderül, hogy a 17-es táv, pont fordítva halad ezen a részen. Szépen hosszabítok az S jelzésen Malomszegen átkelve. Most már biztos ami biztos. Egy kanyarban a juhász éppen megindítja a ez eddig békésen legelészo nyájat. Hirtelen elkezd felém rohanni egy rakás birka, 1-2 szamárral kiegészülve. A szuk utcában éppen be tudok ugrani egy villanyoszlop mögé. Végül elzúdul a nyáj, és a terelokutyák is csak szagmintát vesznek rólam. Elhaladok egy sok ortoronnyal védett lotér mellett, és miután válaszolok az aktuális kérdésre, áttérek a P+ jelzésre.

A jelzés szerencsére jól követheto, bár most szántók között vezet az út. Egy-egy masszív, ember alkotta tereptárgyra van festve egy-egy P+, és a leírás is jó. Hatalmas nyúl rohan át elottem pár méterre a szekérúton, talán a védelmemben bízik, hiszen az égen 3-4 ragadozó madár köröz. Végül átkelek a nagykörui muúton, majd a Milleren átívelo hídon, és rosszat sejtek. Az út épp egy tanya mellett visz el, és egy agresszív kutya máris jócskán eloreszaladva (kerítés persze nincs) vicsorog rám. A gazdája ott matat épp a disznók körül, de nem szól az ebre, hogy a rosseb essen bele! Nincs mese, balról kerülök egy nagyot a szántás mellett. Látom nem egyedi probléma ez, mert már egész kis 'tanyakerülo' ösvény van taposva a szántás szélén. A következo házcsoportnál újabb haragos ebet hallok, tehát gyorsan újratervezem az utamat, jó kis játék ez. A kutyás kalandok után jön kárpótlásként a túra szerintem legszebbrésze: Feketeváros környéke.

Átkelek a Feketevárosi-Holt-Tiszán, mindkét irányban fantasztikus látványt nyújt a vízinövényekkel borított, roppant állóvíz. Hatalmas régi és fiatal erdok szegélyzik az utat. Engem nagyon megragadott ez a terület, elkapott az az érzés, hogy kilométerekre biztos nincs emberfia. Kiérek a Tisza gátjához, és a Milléri csatorna zsilipjéhez. A szép kis zsilipház mellett frissítopont vár. Kapok üdítot egy kedves hölgytol, feltöltjük a CamelBak-et, és egy hatalmas sajtos pogit megragadva, aszfaltúton érek a vasúti átjáróhoz. Itt elhaladok két túrázó mellett. Lassan visszaér a túra a városhoz.

A kérdés megválaszolása után a P jelzésen irány a Tisza gát, majd a part. Innen felsétálok a Szent István térre. Majd a Gutenberg térre egy-egy kérdés leküzdéséhez.

Átkelek három hídon, majd irány az Alcsi-Holt-Tisza, amit gyakorlatilag a túra a hátralévo 37 km-en körbejár. Egyenlore a legkellemetlenebb rész következik: nagyon meleg lesz, a nap tuz, és elég sokáig nyílt területen kell haladni. Még szerencse, hogy hoztam a baseball sapimat is. Balra mellettem egy roppant ártéri erdo terül el. A kerékpárúton haladok a Holt-Tiszáig,a Kajak kenu versenypályáig.

A feladat megoldása után hosszú séta következik az üdülorész mellett, egy sörözoben végre hozzájutok egy palack kólához. A forgalom elég élénk, nagyon észen kell lenni az út szélén bandukolva. Sok esemény itt nem volt, mindössze a kedvenc 'történetem' esett meg. Egy helybéli kér tolem útbaigazítást :-) Ráadásul a térképem alapján tudok neki egy rövidíto utat javasolni a szántáson keresztül. Egy nagy sétával végre kiérek az üdülorészbol (válaszolok a kérdésre), és végre lakatlanabb rész jön.

Szántóföldek között kell menni egy nagy darabon, kezd megint megviselni a meleg. Végül visszatér a túra a víz mellé. A nádas nagy erokkel próbálja elhódítani a szekérutat, engem is jobbról, balról körülvesz. Oz sétál el komótosan elottem, majd elnyeli a szántáson túli erdo. Kicsit beborul, ennek most nagyon tudok örülni. Újra üdüloövezet következik (ez az alcsi holtág rendesen körbe van építve ), közepén sörözovel. Sajna csak light kóla van, szabadkoznak is rendesen. Veszek egy bubimentes ásványvizet is, és feltöltöm CamelBak-et. A vendégek további jó sportolást kívánnak :-)

Lassan kiérek a 4-es út mellé, közben irigylem a pecázgató, fürdozgeto üdülotulajdonosokat. Az eso elkezd kicsit cseperegni, de semmi vészes, esokabát sem kell. A nagyon forgalmas 4-es út mellett elérem a benzinkutat, és itt véget is ér a holtág, innen már újra Szolnok felé haladok.

Még kb. 24 killerrel kell megbirkózni.És rákezd az eso. Két 100-as távon lévo kerékpáros eloz, én elohalászom az esokabátot. Megint üdülosor mellett haladok (a víz szinte nem is látszik), az eso változó intenzitással esik, az út szerencsére köves. Haladok vagy 2 kilométert, de visszanézve szinte mögöttem van a benzinkút. Hiába no, a sík túrák túrák már csak ilyenek. Sajnos a késobb megkerülendo hatalmas olajtelepet is látom messzirol, villámok cikáznak körülötte elég surun. Kezdek figyelni, hogy inkább a fák alatt haladjak, és kerüljem az út külso, nyitottabb részét. Elérem a telep felé vezeto közvetlen utat és durván lecsap a vihar! Hatalmas szembeszélben haladok, ahogy tudom szorosan magamra rögzítem az esokabátot. A vihar próbál lelökni az útról, meg kell küzdeni minden lépésért. Az eso is rákezd elég durván, jég nincs benne, de a nagy szélben ütnek a cseppek elég rendesen. A telep bejáratánál járok, amikor hirtelen szembol felbukkan a jó órája elhagyó két kerékpáros. Borig vannak ázva, és azt állítják, hogy visszaküldték oket, nem folytatják a túrát, tegyem én is ezt. Megkérdezem, hogy hivatalosan lefújták a túrát, de ezt nem tudják pontosan. Én nem szeretném most feladni, és teleportálni sem tudok, távolról pedig már látszik a tisztulás, a vihar vége. Inkább továbbvonszolom magam. Elottem pánikba esett nyúl és fácán rohan át az úton. A vihar most már eléri a maximális intenzitását, és tolem balra bevág egy gyors villám (villan és csattan szinte egyszerre). A fele sem tréfa, ezen a ponton behúzódom a fák alá az árokba. Elorehajolva leguggolok, az esokabát teszi amit kell, a lábam ugyan teljesen vizes, de combtól felfelé száraz vagyok. A fa mögöttem véd egy kicsit a széltol, a törzsén patakokban folyik le a víz. Abban reménykedem, hogy az árok nem telik meg a lével. Eltelik kb. 15 perc, amikor egy cseppnyit visszavesz az eso, a szél pedig jelentosen enyhül. Továbbhaladok, sajnos a cipoben cuppog a lábam, de ez legyen a legkevesebb. Kerékpárokat szállító autó áll meg mellettem, ok lettek volna az ellenorzopont az olajtelep túlsó felén. Ha úgy gondolom és bírom folytassam a túrát. Ha gond van, akkor hívjam oket. Hát úgy gondolom. Valahogy legyuröm ezt a tizenvalahány kilométert. Lassan elhagyom a gigantikus tartályok környékét. Az eso is visszább vesz, szél már nincs, villámlik folyamatosan, de már csak lassú villámok vannak (számolgatom, kb. 6-7 másodpercesek).

Kiérek a Holt Tisza partra, és a horgászpálya aszfaltozott útján haladok. Úgy látom az igazi hardcore horgászokat sem lehet elrettenteni, ok is 'nyomják' esokabátban szép számmal. Az eso eláll, jól tolom megint, virágos jókedvem kerekedik. A Nádas-utcai kitéro után aztán jön a koppanás. Juj, hát erre nem gondoltam! A vihar óta aszfaltozott úton haladok, de most a folyó mellett megint földúton kell menni, és az biza most nagyon-nagyon sáros. Több pecás kocsija esett itt az iszap csapdájába, egyiküket már tolják is kifelé. Meglódulva, nagy gázzal sodródik ide-oda a szekérúton, alig gyozök csúszkálva lehúzódni a nádasba. Kemény korizás a program tehát egy darabon, majd a repülotér mellett végre kicsit kövesebb az út. Felsétálok a Repülo Múzeum elé, és válaszolok a következo kérdésre is.

Innentol már szinte esemény nélkül érem el az utolsó kérdés megválaszolásának a helyét. Sötétedik. Majd egy hosszú sok km-es gyaloglás jön a kerékpárúton Tiszaligetig. A bevásárlóközpontok környékénél, a nagy úthálózatban, 'nem semmi' tekergésekkel, aluljárók sokaságával halad a kerékpárút. Számolgatom, hogy melyik vonatot érhetem el. Végtelen sétával érem el a Tisza hidat, majd a kihalt, és hosszú Tiszaligeten átsétálva érek 20.45 körül a célba. A Forendezo vár rám természetesen, meg se merem kérdezni, hogy az elottem utolsó emberke mikor érhetett be. Mivel a 66-os távon kevesen voltak, és ok is futottak, ezért bár óráim vannak a szintidobol, de csontra tökutolsónak értem be :-) A rendezo úrtól megkapom a díjazást, kapok még két Cornetto fagyit, vannak sütik is, de majd a madárlátta szendóimat majszolom inkább a vonaton. Kedvesen elvisznek a vasútállomásra, köszönet érte!!! Így még éjfél elott becsobbanhatok a kádba.

Nem tudom mi jön le a beszámolóból, de jócskán pozitív a túra mérlege. Nagyon szép látnivalók vannak itt Szolnok környékén : a sok folyó, holtágak, erdok, rengeteg a vad (sokkal többet látni, mint a hegyekben). Van egy hangulata, ami meg tudja ragadni a túrázót. A vihar pedig csak nyomatékosította az élményeket :-) A rendezésre sem lehet egy rossz szavam sem. Nem bántam meg, hogy ezt a túrát választottam.

Budai Attila

 

2006

Szent István napi TT 66



Ketten indultunk egyik munkatársammal Pestrol.

Hát igen... Szinte csak ugyanazt tudom ismételni mint Hófutó kolléga.. A nevezésnél már gondok voltak, legalább negyed óra jutott egy emberre, egy biciklis kolléga ki is fakadt elottem. Aztán én jöttem, neveztem, és megkaptam ezt az itinernek nem nevezheto valamit.. (1200 FT volt a nevezés, gondoltam a pontoknál lesz valami extra szolgálgatás, végülis nem tudom mit takarhatott ez a sok összeg...) Útvonalleírás null, térképvázlat volt, de azt inkább semminek nem nevezném.. Kész szerencse, hogy még a Szolnoki vá.-nál találkoztam egyik ismerosömmel, neki kiderült van Szolnok térképe, de csak a 33-ason indul. Ezt a túrát Szolnok térkép nélkül szinte lehetetlen lett volna megcsinálni.. Mivel az ismim a 33-ason indult, ezért ugy gondoltam megcsináljuk fordítva a 66-ot. Szóval a 2. 33-nak kezdtünk neki, a MOL kútig minden ok volt, de innen kb. fél óra keverés után jöttünk rá az irányra.. Igazából azt a lapot amit kaptam, ki is dobhattam volna, mert kb. semmit nem ért, egyedül a Szolnok térkép volt, amit bújtunk minden kanyarban.

A repülo emlékmunél a pontor kedves volt, megkínált üdítovel, kentek kenyeret, és közölték a központtal, hogy mi vagyunk a két fordítva megcsináló turista :-) szóval a pontokon ne várjanak ránk nagyon.

33km-nél társunkkal megbeszéltük hogy ideadja nekem a Szolnok térképet, majd visszahozom neki, szerencsére belement az alkuba. Na, innen csak magamra, meg a tájékozódó képességemre voltam csak bízva. Elhagyva Szolnokot, a TSZ mellett gyalogolva, majd kiérve a 32-es foútra, majd ismét vissza Szolnokra. Ez volt a nagy része az út nekem 2. felének. Mire visszaértünk Szolnokra, a bicikliúton gyalogolva, óriási zuhé ömlött a nyakunkba, persze minden elázott, útvonalleírás(?), meg a térkép is.. A végén a vár maradványát nem találtuk, pedig vhol ott keringtünk körülötte, de igazából már a cél volt a lényeg, mert közben cikázó villámok között nem volt egy életbiztosítás menni, paráztam is keményen. A célba 13 óra alatt értünk be, ahol aztán megkaptuk a szép kituzot, és egy kis levest, ami már nem csúszott le.



Hát, nagyon érdekes túra volt ez, jövore ígérgetnek hogy javítják ahogy tudják, de nemtom mi lesz belole.. Ez a túra nem nyerte el sajnos a tetszésemet, a táj szép volt, de a szervezés enyhén felejto. No nem baj, talán jövore tanulnak a hibából!

Ja, és a lényeget kihagytam.. 66 km aszfalt!!!! kemény...

Márton Dániel (DJ_RushBoy)

 

2003

Úgy érkeztünk meg Szolnokra ( 4 fõ Budapestrõl) hogy miután negyedszer
veszünk részt a túrán, végre egyszer rutinból végigszáguldunk. Az elsõ gyanús
jel már fogadtatásunknál feltünt. Oskó Imre fõrendezõ sporttárs ezekkel a
szavakkal fogadott: "na ez nektek nem fog tetszeni!" A rajtlapok,
térképek ki is derült mi lesz a baj. A teljesítménytúra átalakult tájkerékpár
túrává! A különbség "csak" annyi, hogy itt végig olvasni kell az
útleírást, és ez jelentosen csökkenti a bringa haladását! Viszont ezzel a
megoldással rá lehet venni az indulókat egy kis nézelõdésre is. Legnehezebb a
városból kitalálás volt (Egyik sporttárs már itt megadta magát, mondván :
Õ kerékpározni jött, nem olvasás közben eltévedni)

Végül is az útvonal szép, az
ellátás folyamatos és kiváló volt. A pontõrök udvariasak, barátságosak voltak.
Pedig gyalogtúra révén az Õ szolgálatuk igen csak hosszú volt. A célban az
indító sporttárs, Sanyi bácsival egyetemben "kárörvendve" érdeklõdött
az útvonal tetszési indexe felöl. Elsõ benyomásunk az volt, hogy most voltunk
itt utoljára-mivel mi is inkább a haladós kerekezést kedveljük -de lehet, hogy
jövõre még egyszer megpróbáljuk. Csak ne hogy új meglepetésbe legyen részünk.

Breuer László           

 

Szolnoki Túra
Idén voltam eloször ezen a TT-n. Gondoltam, nagyot vállalok és ha már nincs
szint, akkor 100 km-t tekerek. A rajtnál nevezés után 4 fõs csapatunkhoz még
társult egy szolnoki kerékpáros pár és együtt kezdtük meg bolyongásunkat a
városban.
Az ellenõrzési pontok találós kérdések voltak. Jó móka volt, kitalálni milyen fa
az amire a jelzést festették, melyik égtájon van, ezután makadám
úton haladunk tovább, majd a régi rizsföldeken át, milyen szám van az
áteresz felett??? Jót mulattunk tudatlanságunkon, fogalmunk sem volt mi az
áteresz, a makadám út, vagy merre voltak régen a rizsföldek, most csak
kukoricát, meg napraforgót láttunk. Kerékpárral résen kellett lenni, mert hamar
túlhaladtunk az elágazásokon, ellenorzési pontokon, több helyen is vissza
kellett mennünk.
Számomra a legnagyobb élmény a kukoricáson való áttekerés és a meleg vizû gejzír
volt. És köszönjük az ottani fogadtatást. Isteni volt a libazsíros hagymás,
paradicsomos, paprikás kenyér. Úgy találtam, hogy boven volt itató pont, és
boven elláttak minket. (Az út szélén minden felé szilvafák érlelték
gyümölcsüket, amit surun kóstolgattam.) Igazán kedves, lelkes emberek rendezték
a túrát. Szép volt a Tisza, a holt Tisza, Zagyva vidéke. Ez a túra leginkább a
hátsómat és a csuklómat, vállamat viselte meg a rázós utak miatt. A nap is
megtette a magáét, szép nagy mezõkön, gátakon tekertünk, kipirulva, alaposan
megizzadva érkeztünk a célba.
Tetszett, hogy a rajt-cél a Camping volt, ahol elvégezhettük folyó ügyeinket és
a túra után itt jól esett egy kicsit felfrissíteni magunkat. Végezetül megettük
a célban kapott finomságokat és még a tiszai korzón elfogyasztottunk egy nagy
adag fagylaltot.
Köszönet a rendezõségnek és a túratársaimnak (Bapu, Tomi, Ági és a 2 Tamás) is a
szép túráért.


Tönköly Erika