Megosztás Megosztás a Facebook-on

Fahíd a Tiszán


Az 1550-ben Szolnokról készült metszetek 4-5 hidat ábrázolnak a vár körül a Zagyván. Szolnok első hídja, melyről biztos tudomásunk van, tehát a Zagyván állt.
A török kor vívmányai közé tartozik a szolnoki Tisza-híd az 1562-es megépítése, mely mai szemmel is tekintélyes alkotás volt mintegy 100 m-es hosszával, s azzal, hogy a jégjárásos folyóban-igaz többszöri átépítéssel - közel 350 évig szolgálta a közlekedők igényeit. Debreceni ácsokkal és mesteremberekkel csináltatták tölgyfából. A híd javítása és fenntartása mindenkor elsősorban Debrecen feladatát képezte. Súlyos terhet jelentett ez a debreceniek számára, mivel Szolnok távol feküdt tőlük, ezenkívül az élénk forgalmú és a jégzajlások rombolásának kitett hidat sűrűn kellett javítaniuk. Nagyobb seregek átvonulása idején a fahidat meg is kellett erősíteni. 1663-ban szélesítést végeztek, hogy a nehéz ágyúk, a társzekerek, valamint a gyalogos és lovas csapatok biztonságosan áthaladhassanak. A debrecenieknek kellett a híd javításához szükséges anyagokat, vasszegeket, láb- és bálvány fákat, padlódeszkákat Szolnokra küldeni és a mesterek néha heteket töltöttek a tiszai híd javításánál. A szinte állandó szolnoki tartózkodás miatt a debreceniek a híd közelében épületet is vásároltak. A török-kor letüntével, a feljegyzések alapján 1721-ben Fortunato di Prati budai kamarai mernök is feladatául kapja a szolnoki Tisza-híd megépítését és rá egy évre el is készíti azt, ami a Sóút jelentősebb átkelőhelye lesz. A híd emléke, az alacsony vízállás következtében előbukkanó cölöp maradványok

Felkeresését 20 ponttal jutalmazzuk, 1562-be repülhetünk vissza az időben.


Forrás: Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991) Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig és Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közútjainak története a 20. századig

Megtalálások száma: 15

 

Közeli helyek